Művészek
Kamarazenei együttesek
középkori és reneszánsz énekes, illetve hangszeres zene;
barokk triószonáták és kantáták;
vonós- és fuvolástrió;
népszerű Mozart operaátiratok;
Mozart, Rossini és más híres zeneszerzők művei;
vonósnégyes;
klasszikus, romantikus és impresszionista összeállítások, kamarazenekari művek
Tango Harmony
A Tango Harmony Budapest argentin tangó zenekar közkedvelt szereplője úgy az európai tangó fesztiváloknak, milongáknak, mint Buenos Aires milongáinak.
Számos mesterkurzuson vettek részt egyénileg és együttesként is. Az utóbbi időben már maguk is szakmai segítséget tudnak nyújtani induló tangó zenei formációk számára.
A zenekar agjai:
Alejandro Szabo (arg) – bandoneon
Bartha Katalin – hegedű, violincornetto, ének, művészeti vezető
Lázár György – zongora, zeneszerzés és hangszerelés
Nagy Ottó – gordonka, viola da gamba
Piukovics Gábor – nagybőgő
Bartha Péter - bandoneon
A Tango Harmony bemutatói a Nemzeti TáncszínházbanÉvszakok Buenos Airesben (2002)
Tango express (2005)
Lélekhúrok (2005) (tangó-flamenco)
Kulik Johannával és Gellai Tamással együttműködésben:
Tango Harmony show (2008)
Lippai Andreával, Bánhidi Petrával, és Bartulovic Josippal:
BailAmor (2011)
Angyali Tangó (2003), Kulik Johanna - Bartulovic Josip
Tango & Piazzolla (2006), Budai László, Argentin tangó Táncszínház,
A szenvedélyes tangó, Budai László, Argentin tangó Táncszínház,
Egy test, négy láb – Tangóvilág (2007), Szépművészeti Múzeum
Tango Fantasy (2010), Soós Erika, Vislóczky Szabolcs, Cortes Sebastián
Tango Montázs (2010), Bánhidi Petra, Bartulovic Josip
Tangó Szerenád (2010), Bánhidi Petra, Bartulovic Josip, Kulik Johanna, Santiago Maciel, Szőlősi András, Götz Andrea
La Bella Tangolita (2011)
BailAmor (2011)
Párizsi-, Hidegkúti-, és Pesti Tangó Szalon sorozatok
További infromáció: www.tangoharmony.hu
Tátrai Vilmos élete
100 ÉVE SZÜLETETT TÁTRAI VILMOS HEGEDŰMŰVÉSZ
2012. október 7-én lenne 100 esztendős Tátrai Vilmos a világhírű Tátrai vonósnégyes a Magyar Kamarazenekar megalapítója, az Állami Hangversenyzenekar legendás hírű koncertmestere, a budapesti Zeneakadémia professzora.
Tátrai Vilmos a 20. századi magyar zenei élet egyik meghatározó egyénisége volt, („egyszemélyes intézménye” (Batta András), aki hűséges volt hazájához és egész életével a magyar zenei élet hazai és nemzetközi elismerésén fáradozott. Az Ő életéről szeretnénk megemlékezni kiállításunkkal, és az Emlékkoncertekkel, kiadványainkkal. Ahol feleleveníthetjük ennek a gazdag zenei életnek az állomásait képekkel, írásokkal, kritikákkal, plakátokkal. A tablókon látható lesz: Tátrai Vilmos élete, a Tátrai Vonósnégyes, A Magyar Kamarazenekar, és a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertmestere, és mint a Zeneakadémia professzora, valamint a XX. Századi magyar és nemzetközi zeneélet meghatározó egyéniségei.
TÁTRAI VILMOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA (Bővített életrajz)
TÉNYEK ÉS SZÁMOK TÜKRÉBEN
TÁTRAI VONÓSNÉGYES
„Haydn lemezsorozata évtizedek óta etalon az Egyesült Államokban, mint a párizsi platina méterrúd vagy a greenwichi idő....” Breuer János
„Mondj egy költőt! - Petőfi
Mondj egy gyümölcsöt! - alma
Mondj egy vonósnégyest! - Tátrai” tréfás találós kérdés 1965 körül
Már növendék korában 1928-ban kvartettet szervezett, melynek tagjai Tátrai Vilmos mellett Walter Wilkinson, Gál Ernő és Magyar Gábor voltak. Játszott a nagyhírű Waldbauer-Kerpely vonósnégyesben második hegedűsként.
1946-ban megszervezte a Tátrai vonósnégyest, melynek tagjai az alakuláskor Tátrai Vilmos (első hegedű), Rényi Albert (második hegedű), Iványi József (mélyhegedű), Dénes Vera (gordonka) voltak. 1948-ban megnyerték a Budapesti Nemzetközi
Bartók Versenyt. Hamarosan európai hírnévre tettek szert. 1958-ban Kossuthdíjat kaptak. A vonósnégyes tagjai időközben változtak: csellistája Banda Ede (1951), a második hegedűse Szűcs Mihály (1954), majd Várkonyi István (1968), brácsistája pedig Konrád György (1959) lett.
A Tátrai vonósnégyes első fellépése 1946. október 8-án volt, és utoljára 1994. január 10-én Pannonhalmán játszottak együtt. Magyarországon, Budapesten és a vidéki városokban összesen 1667 fellépésük volt. Külföldi fellépéseik helye és száma: Anglia (93), Ausztria (68), Belgium (41), Bulgária (8), Csehszlovákia (31), Dánia (14), Franciaország (49), Finnország (2), Hollandia (29), Japán (6), Jugoszlávia (23), Lengyelország (33), NDK (68), NSZK (125), Olaszország (46), Románia (9), Svájc (17), Svédország (3), Szovjetunió (29). Bel- és külföldön összesen 2361 koncertjük volt. Műsoraikon 360 zenemű szerepelt. A korszak nagy európai fesztiváljainak rendszeres vendégei voltak. 74 kortárs hazai és 55 külföldi zeneművet mutattak be, illetve először játszottak el Magyarországon.
Egész huszadik századi repertoárjuk több száz zenemű! Több, mint 150 lemezfelvételükből a legjelentősebbek, pl. Haydn összes vonósnégyes, Bartók hat vonósnégyese, CD-lemezen is megjelent. Felvételeik nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki, melyek közül több Grand Prix győztes. Több lemezük megjelent később CD formájában újabb sikereket aratva.
MAGYAR KAMARAZENEKAR
Tátrai Vilmos 1957-ben a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaiból szervezte meg a Magyar Kamarazenekart, melyet karmester nélkül az első pulttól a hegedűjével irányított. Weiner Leó 1928-as kísérlete után az első karmester nélküli kamarazenekar volt. Hatalmas sikerrel szerepeltek itthon és külföldön. Számos hanglemez készült az együttessel.
Dieter Schorr német zenekritikus írta: „Az ember könnyen tarthatja a primáriust, amúgy a Tátrai-kvartett összehasonlíthatatlan mesterét, a koncertmesterek koncertmesterének, aki eszményi a maga helyén és hivatásában, a legszuverénebb és egyben a legszerényebb, akit egyáltalán ismerünk.”
Zenekultúránk újabbkori történetében a Magyar Kamarazenekar elsőként kapott meghívást a Salzburgi Ünnepi Játékokra. Magyarországon, Budapesten és vidéken 358, külföldön 203 hangversenyük volt. Bemutatkozó hangversenyük 1957. március 17-én volt. Minden szám után ráadást követelt a közönség! Utolsó koncertjük a 30 éves jubileumi hangverseny volt 1987-ben. 30 esztendő alatt több, mint 200 művet tűztek műsorukra. Repertoárjuk a preklasszikusoktól a kortárs zeneszerzőkig terjedt.
A Magyar Kamarazenekarral ötven hanglemezfelvétel készült. Ezeknek egy része CD-felvételen újra kiadásra került, pl. Corelli, Tartini, Haydn, Mozart és Bartók műveivel.
TÁTRAI VILMOS, A KONCERTMESTER
1945-ben Lajtha László a szerveződő Rádiózenekarhoz hívta meg, ahonnan 1946-ban tért vissza a Székesfővárosi Zenekarhoz, mint első koncertmester. A később Állami Hangversenyzenekar néven működő együttestől 1978-ban vált meg. Zenekari évei alatt több mint 3000 koncerten vett részt mind koncertmester, több mint 100 lemezfelvételen működött közre, számos magyar és külföldi karmesterrel, csak néhány név ezek közül:
Abbado, Bernstein, Casals, Dohnányi, Ferencsik, Fischer, Fricsay, Furtwängler, Gardelli, Kobajasi, Kórody, Mascagni, Mechta, Richter, Solty, Stravinsky, Zecchi, stb. Összesen: 252 karmester
TÁTRAI VILMOS, A TANÁR
1947-54-ig a Nemzeti Zenede, illetve a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára.
1965-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, majd professzora 1998-ig.
1994-től tanított a Törökbálinti Zeneiskolában alsó fokon.
Oktatott nyári kurzusokon itthon (pl. Bartók Szeminárium, Kőszegi Lajtha László Zenei Tábor) és külföldön (pl. Assisi 1980-1987). Számos rangos külföldi versenyen vett részt zsűritagként (pl. Moszkvai Csajkovszkij verseny, Londoni Flesch verseny, Budapesti Nemzetközi Karmesterverseny)
TÁTRAI VILMOS, A FOTÓS
Már gyermekkorában megvásárolta első fényképezőgépét, és első fotóit saját maga által barkácsolt nagyítógépen készítette. Több ezer felvétele értékes dokumentum az elmúlt évtizedek történetéhez.
Több, mint 100 fotóalbum, dia- és mozgófilmek őrzik saját és családja életének ünnepi és hétköznapi pillanatait.
TÁTRAI VILMOS KITÜNTETÉSEI
Kiváló munkáért 1948, Liszt-díj 1952, Kossuth-díj 1958, Érdemes művész 1966, Kiváló művész 1970, Liszt-díj 1972, Munka érdemrend arany fokozata 1972, Pro Urbe 1979, Bartók-Pásztory díj (Tátrai vonósnégyes) 1985, Bartók-Pásztory díj (Állami Hangversenyzenekar) 1987, Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1987, Magyar Köztársaság Érdemkereszt 1992, Ferencsik gyűrű 1992, Musica Omnia Nagydíj 1993, XIII. kerület díszpolgára 1999 (postumus) és számos külföldi díj és elismerés.
Rövidített életrajz:
Tátrai Vilmos 1912. október 7-én született a kispesti Wekerle telepen és 1999. február 2-án hunyt el Budapesten.
Felvidéki (breznóbányai) zeneszerető cipszer iparos családból származott. Édesapja mozdonyszerelőként került az Osztrák-Magyar Monarchia idején Budapestre, az egykori MÁVAG-ba.
Tátrai Vilmos hat évesen kezdett hegedülni a MÁVAG Zeneiskolában. Négy hónapi tanulás után 1919-ben szerepelt először nyilvánosság előtt. 12 évesen került a MÁVAG Szimfonikus Zenekarba. A 20-as évek gazdasági válságában szülei nem tudták tovább gimnáziumi taníttatását biztosítani. Zenei tanulmányait a Zeneakadémián, és a Nemzeti Zenedében folytatta, miközben a Fricsay Richárd vezette 1. Honvéd gyalogezred zenekarába jelentkezett, ahol 1927-1931-ig dolgozott. Rövid időn belül az első pulthoz kerül. A negyedik évben már koncertmester volt. A zsoldoshadsereg megszűntével 1932-ben a Budapesti Hangversenyzenekarba került, majd 1936-ban alakuló Rádió Szalonzenekarba szerződött. Még ebben az évben Buenos Aires-ba hajózott, ahol a Radio Splendidben és a City Hotelben volt szalonzenekar vezető. 1937-ben hazatérve újra a Budapesti Hangversenyzenekar (BHZ) tagja, ahol 1940-ben lett koncertmester. Ebben az évben Ankarában vezetett hat hónapig ismét egy magyar szalonzenekart.
Élete nagy csodájaként élte meg, hogy a Don kanyarba induló szerelvényről az indulás előtt leszállították, mert áthelyezést kapott a Honvéd Zenekarba. Az óvóhelyen élte meg a város ostromát. A Városházán, később a Rádiónál állandó életveszélyben vett részt a romok eltakarításában. Az újjászülető Rádióhoz Lajtha László hívta meg koncertmesternek. A május elsejei első rádióadáson Ferencsik vezényletével szerepelt. 1946-ban visszatért a Székesfővárosi Zenekarhoz, mely Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működött tovább. Az időközben nemzetközi hírű együttes legendás hírű első koncertmestere volt 1978-ig. „Tátrai Vilmos a koncertmesterek koncertmestere.” (Stuttgarter Nachrichten) Több mint 3000 koncerten vett részt mint koncertmester, száznál több lemezfelvételen működött közre, magyar és külföldi karmesterekkel.
A zenekar szólamvezetőiből alakította meg a Tátrai vonósnégyest. Bemutatkozó hangversenyük 1946. október 8-án volt Budapesten. Tagjai az alakuláskor: Tátrai Vilmos, Rényi Albert, Iványi József és Dénes Vera voltak. 1948-ban megnyerték a Budapesti Nemzetközi Bartók Versenyt. Hamarosan Európa szerte elismertté válnak. 1958-ban Kossuth díjat kaptak. A vonósnégyes tagjai időközben változtak: a vonósnégyes csellistája Banda Ede lett 1951-től, a második hegedűs Rényi Albert halála után Szűcs Mihály (1954-1968), majd 1968-tól Várkonyi István, a brácsa szólamát pedig Iványi Józseftől Konrád György vette át 1959-től.
A Tátrai vonósnégyesnek bel- és külföldön összesen 2361 koncertjük volt. Műsoraikon 360 zenemű szerepelt. A korszak nagy európai fesztiváljainak rendszeres vendégei voltak.74 kortárs hazai és 55 külföldi zeneművet mutattak be, illetve először játszottak el Magyarországon. Több mint 150 lemezfelvételükből rendkívül jelentősek, pl. Haydn összes vonósnégyesének és Bartók hat vonósnégyesének felvételei, melyek, CD-lemezen is megjelentek. Felvételeik nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki.
40 éves jubileumi koncertjüket 1986. november 13-án tartották a Zeneakadémián. Utolsó szereplésük Pannonhalmán 1994. január 19-én volt 1957-ben ugyancsak a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaiból szervezte meg a Magyar Kamarazenekart, amelyet az első pulttól irányított. Bemutatkozó koncertjük 1957. március 17-én volt a Zeneakadémián. Minden szám után ráadást követelt a közönség. Rendre kapták a külföldi meghívásokat és a legnagyobb elismerésben részesültek. Zenekari kultúránk újabb kori történetében a Magyar Kamarazenekar elsőként kapott meghívást a Salzburgi Ünnepi Játékokra. Repertoárjukon a preklasszikusoktól a kortárs zeneszerzőkig, több mint 200 alkotás szerepelt. A Magyar Kamarazenekarral ötven hanglemezfelvétel készült. Ezeknek egy része CD-felvételen újra kiadásra került, pl. Corelli, Tartini, Haydn, Mozart és Bartók műveivel.
Működésük során közel 600 hangversenyük volt bel- és külföldön. Utolsó nagysikerű koncertjük a harmincéves jubileumi hangverseny volt 1987-ben.
1947-54-ig a Nemzeti Zenede, illetve a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt. 1965-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, majd professzora 1998-ig. 1994-től tanított a Törökbálinti Zeneiskolában alsó fokon. Oktatott nyári kurzusokon itthon (pl. Bartók Szeminárium, Kőszegi Lajtha László Zenei Tábor) és külföldön (pl. Assisi 1980-1987). Számos rangos külföldi versenyen vett részt zsűritagként (pl. Moszkvai Csajkovszkij verseny, Londoni Flesch verseny, Budapesti Nemzetközi Karmesterverseny). Számos kitűntetést kapott, többek között, Kossuth díj (1958), érdemes művész (1966), kiváló művész (1970), Liszt díj (1952, 1972), Bartók-Pásztori nagydíj, 1985) Magyar Köztársaság Érdemkereszt (1992), Ferencsik gyűrű (1992), Musica Omnia Nagydíj (1993), XIII. ker. díszpolgára (1999 postumus), egyéb nemzetközi elismerés és díj.
Megemlékezések Tátrai Vilmos születésének 100. évfordulója alkalmából
Cakó Ferenc
grafikus, festő, író, animációsfilm-rendező
1950-ben született Budapesten, Magyarországon.Édesapja Fassel L’ousa Ferenc festőművész (1915-2009).
A budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskola grafika szakának (tanárai: Gacs Gábor, Zala Tibor, Pásztor Gábor, Miskolczi László) elvégzése után felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakára (mesterek: Konecsni György, Barcsay Jenő, Patay László, Iván Szilárd, Zelenák Crescencia, Tamási Zoltán), ahol 1973-ban szerzett diplomát.
A főiskolai évek alatt és után amatőr filmjeivel /“Petőfi” festményanimáció és “Ókulária” tárgyanimáció/ 1973-ban és 1974-ben is elnyerte az Országos Amatőrfilm Fesztivál fődíjait.
A díjazások után állásajánlatot kapott a Pannónia Filmstúdiótól, a Foky Ottó által vezetett bábműterembe.
1973-1991-ig a stúdió munkatársa mint animátor, tervező, rendező.
Szakmai gyakorlatát a tradicionális háromdimenziós animáció területén majd húsz évi folyamatos munkával érte el. Kezdetben sorozatfilmekben dolgozott, majd 1978-tól indul saját filmes karrierje, főként az akkor divatos gyurmafilmekkel. (Clay-animation) Ad astra, Autótortúra, Kasszagyúrók, Ab ovo stb.
Ezzel a technikával sorozatfilmek rendezésére is lehetőséget kapott az MTV-től. ”SEBAJ TÓBIÁS” (26 epizód, 1982-85) és “ZÉNÓ” (21 epizód, 1985-88) sorozatok.
A fesztiválfilmek készítése mellett a sorozatok folyamatos elfoglaltságot jelentettek számára.
Fesztivál filmjeinek forgatókönyveit saját ötleteiből mindig maga írta.
A filmek készítése mellett állandóan rendezett, rendez egyéni kiállításokat grafikáiból, festményeiből és filmes installációiból.
Gyermek és ifjusági könyveket, tankönyveket illusztrál a mai napig.
Mások mellett Csukás István és Nógrádi Gábor legtöbb könyvét illusztrálta.
1988-ban áttörő sikert ért el “AB OVO” című homok és szoboranimációs filmjével, ami Cannesban ARANY PÁLMA díjat nyert, több más rangos fesztivál díjainak kiséretében (Annecy, Sanghai, Uppsala).
1989-ben “AD REM” című szénpor és agyaganimáció, mely San Franciscoban és Oberhausenben fődíjat nyert.
1989-ben ÉRDEMES MŰVÉSZ KITÜNTETÉS-t kapott.
1991-94-ig “TÖF-TÖF ELEFÁNT” gyurmasorozat (52 epizód), író mint a Sebaj Tóbiás esetében Csukás István. Kivitelező a Mikro Stúdió.
1994. “HAMU” című homokanimációs filmje édesanyja emlékére készült a Mikro Stúdióban, ami Berlinben GOLDEN BEAR díjat nyert, Huesca és Kecskemét fődíjaival is kitüntetve.
1994-96. A Magyar Iparművészeti Főiskola óraadó tanára.
1995-ben a “HOMOK DALA” c. filmje Cannesban magyar versenyfilm a FILM 100. ÉVFORDULÓJÁN.
Ugyanebben az évben létrehozza saját stúdióját C.A.K.Ó. Stúdió néven, ahol saját filmjei készítése mellett gondot fordított fiatal tehetségek felkutatására, lehetőséget adva nekik a szabad kibontakozásra. Itt készültek a LABIRINTUS, VÍZIÓ, KÖVEK, PSZICHOPARÁDÉ, CARAVAN, A RÓKA ÉS A HOLLÓ, RANDEVÚ, HÉ S.O.S.!, LEVELEK, ARC, ÉRINTÉS című animációs filmek (szinte mindegyik fesztiváldíjas), valamint főiskolai vizsgafilmek és egyéb háromdimenziós animációk, reklámok más rendezők kivitelezésében is.
1997-ben Annecyban (Franciaország) a világ legnagyobb évenként megrendezésre kerülő nemzetközi animációsfilmes seregszemléjén, a filmpalotában gyűjteményes kiállításra kérték fel filmjei figurális és képi anyagaiból, egyidőben filmjeiből retrospektív vetítéseket tartottak.
1998-2000. Külföldi meghívásokat kapott speciális animációs kurzusok vezetésére: Franciaországba, Finnországba, Spanyolországba, Belgiumba, Potugáliába.
1999. KIVÁLÓ MŰVÉSZ KITÜNTETÉST kapott.
2001-ben a VIGADÓ GALÉRIÁBAN tartott önálló kiállítást majd' 30 év képzőművészeti és filmes anyagaiból.
1996-ban jött ötlet hatására kidolgozott technikailag és rajzi kivitelezésben is egy ÉLŐ HOMOKANIMÁCIÓS ELŐADÁS típust, ahol zenére történő homokkal (!) rajzolását nagy méretben vetítik ki a nézőknek. Általában álomszerű képek egymásból kialakuló, grafikailag körültekintően kitalált, homokkal rajzolt, begyakorolt előadások zenei aláfestéssel.
Az élő előadások zenéjéről eleinte Bartha Katalin gondoskodott a témától függően különböző felállású zenei együttesekkel, akivel azóta is szoros az együttműködés.
Az elmúlt időszakban óriási közönségsikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. Kimagasló állami rendezvények, fesztiválok nyitó és záróceremóniái, kimagasló zenészek és szimfonikus nagyzenekarok előadásainak társművésze, ünnepségek szívesen látott művésze.
Folyamatosan készít filmeket, zsűri meghívásoknak tesz eleget, illusztrál, kiállításokat rendez.
2010-től docens. Előad Sopronban a Nyugat-Magyarországi Egyetem, Alkalmazott Művészeti Intézetében.
Muzsika és Homokképek előadások
Windhager Ákos, PhD.
Diplomáit az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsész Karán szerezte, összehasonlító irodalomtudományi (2000) és a történelem (2001) szakon. Zenei tanulmányait magán úton folytatta Simonffy György és Pócs Katalin zeneszerzők irányításával (pl. tubajáték, zeneelmélet, zeneesztétika).Alapelve, hogy a kultúraelméleteket és a kulturális élet gyakorlatát összekapcsolja, s hogy kultúraterületek között közvetítsen. Ezt az interdiszciplináris gondolkodást és gyakorlatot kamatoztatta a zenetörténet és a művelődéstörténet határain is átívelő irodalomtudományi doktori értekezésében (2011, Mihalovich Ödön zeneszerző életműve). Az egyetemes művelődéstörténetről, a tömegkultúra trendjeiről, és a kulturális folyamatok regiszterváltásairól éveken keresztül tartott évfolyam-előadásokat és kutatói szemináriumokat az ELTE BTK-n és a Képzőművészeti Egyetemen.
Kutatói tevékenységét Kodály-ösztöndíjjal (2002) és Erasmus-PHD-ösztöndíjjal (2006) értékelték. Számos konferencia előadója a komolyzenei és a kulturális ethoszváltás témakörében (t.k. Barcelona – European Culture; Sczeczin – We and Them in the Collective Remembrance of 911; Budapest – Liszt and the Arts). Idegen nyelvű publikációja elérhető itt.
Szintén az elmélet és a gyakorlat ötvözése céljából végezte el a Budapesti Kommunikációs Főiskolán a Public Relations szakértő – szakot (2010). 2011 óta a Magyar Public Relations Szövetség és az Erdélyi Magyar Sapientia Egyetem Csíkszeredai PR Nyári Egyetem oktatója a kulturális PR-szekcióban.
1994 óta munkatársa különböző kulturális fórumoknak (Naxos-lemezajánló, recenzens, {http://momus.hu/staticpages/naxos2013_01.pdf}; Mindennapi.hu – kulturális portál, komolyzenei esszéista; Rézirat – zenészeti szakfolyóirat, főszerkesztő).
Hangversenyek szervezésével az Art’s Harmony Társaság keretében kezdett foglalkozni 2005 tavaszán. A 2005/2006-os évadban Mihalovich Ödön, a magyar romantika kiemelkedő alkotója előtt tisztelgett a szerző műveiből készült számos koncerttel (Régi Zeneakadémia; Magyar Rádió Márványterme; Fricsay-terem, Szeged). 2007-ben a Szent Erzsébet Emlékév kapcsán kutatásai alapján összeállított szimfonikus-oratorikus esttel indult turnéra az Art’s Harmony szimfonikus együttese (pl. Budapest, Dunakeszi, Sárospatak). Ezeken az esteken Bach „Magnificat”-ja mellett felcsendült a kevésbé játszott Johann Hummel, Mikus-Csák István és Buchner Antal egy-egy kapcsolódó alkotása. 2008-ban a magyar reneszánszra emlékező koncertsorozatot szervezett (pl. Budapest, Székesfehérvár, Dunakeszi), amelyen Harmath Artúr remekműve, a „Szép Ilonka kantáta” csendült fel újrahangszerelve.
A nagyzenekari munka mellett 2010-ben megalapította az Art’s Harmony kötelékében a Sankt Michael Posaunenchort a Magyarországon eltűnőben levő igényes toronyzenélés megmentésére. A rézfúvós-együttes tubásaként és művészeti vezetőjeként szerepet vállalt abban, hogy ismert és kevéssé ismert szerzők művei kamarazene terén is terjedjenek. Így Bartók-, Csajkovszkij-, Liszt-átiratok mellett Zichy-, Mihalovich-kvintettet is összeállított. A következő években a kamarazenei estek során további mesterek művei csendültek fel (pl. Siklós Albert, Radnai Miklós, Koestler János), az ország számos jelentős koncerttermében (pl. Duna Palota, Aranytíz, Sárospataki Szent Erzsébet Ház).
Bartha Katalinnal közös rádióműsoruk volt a „Pesti Szalon ritkaságai”, amelyet a Magyar Katolikus Rádió sugárzott két évadon keresztül, valamint a „Pest megér egy estet” című hangversenysorozat (Régi Zeneakadémia, Szabó Ervin Könyvtár díszterme, Nyitott Műhely, Duna Palota), amelynek műsorvezetője is volt. Az Art’s Phil-Harmony Zenekar alapítótagja, műsorszerkesztője és PR-vezetője.